Ez is elmúlott. Háromhónapnyi megállás nélküli robot. Gép. Készültek a kávék, boros kólák és a többi kibaszott vendég kérte trágya. Kiszolgálni. kiszolgálni a szomjazókat, a megfáradt üdülőket, az unalmukban átjöttek inni egy kólát a büfébe parasztokat. Majd nap végén beleszarni a pénztárgépbe.
Három hónap. Reggel, délben, este, kiszolgáltam a geciket. Egy idő után minden vendég geci volt. Ez volt az általános megszólítás, - te hallod tegnap bejött egy geci és… Mindenki geci, és ha egy kicsit jobban belegondolunk nem is túloztunk nagyot. Te is geci vagy, én is. Jó tudom, voltunk, de sokak közülünk ma sem viselkednek másként, mint anno törtető kesernyés fiatal énünk.
Idén érezhető volt a válság, kevesebben tértek be, helyettünk inkább a Spart választották. Teszem azt hozzá mi is. Nyílván, aki iparibb mennyiségben akar sört fogyasztani nem 410-ér szürcsöli nálunk a Heinekent. Viszont a soproni csak 250 Ft volt, ami egy korrekt ár, pláne hogy a Balaton parton vagyunk. Azonban a többségnek ez is sok volt, húzták a szájukat minden egyes alkalommal ha betértek, hogy milyen drágák vagyunk, hiszen ez az üdülő büféje a dolgozókért van, miért kell ennyire magas árakon adni stb.. Hát basszátok meg, 25 forintért adtuk a Coca Cola decijét, nem holmi vizezett gépi fost tízszer ennyiért, nem, rendes palackból kitöltött Coca Colát adtunk 25ért. Hol a faszba kapsz ennyiért te kólát? Ja, a Sparba igazad van… Menjél akkor oda bazdmeg, de hozzám akkor ne gyere be rinyálni. Drágaság van mindenhol, most spóroltál 100ft-ot baszod. Megérte, te nyugdíjas agyú faszkalap. Menjél a Lidlibe vedd a sógorok és nácik mérgét, most akciós a nürnbergi grillkolbász…
A sör általában jókor volt jó helyen...
Volt, hogy két rekesz soproni egy hétig kitartott. Egy hétig. 40 sör. Egy este megiszunk hárman négyen annyit. Kellett a fasznak a sör. Kartonszámra hozták a Sparból. De akkor minek vagyunk mi reggel 7-tól este 10-ig nyitva? Voltak órák, amikor már annyira unatkoztam, hogy csak néztem ki a nagy fejemből és nem gondoltam semmire. Nincsenek ötletek, mélyre szántó elméletek az életről, létem értelméről, egy kurva gondolat se, csak az az üres bámulás ami az emberek 90%-nak van a pofáján. Még a pinára sem gondoltam. Najó ez hazugság, akadtak pillanatok amikor ellágyultam. Ám többnyire csak bambulaság a semmibe. Nem akartam én is droiddá válni. Utálom a droidokat, a személytelen lötyögő zombikat. Mégis sokszor nem voltam én sem több mint egy halovány fing a tavaszi szélben. S mikor bejött valaki és kért, tovább maradtam a robot funkcióban, kiszolgáltam, majd visszaálltam bambulába. Félelmetes, hogy mennyire nem kellett az agyam a munkához.
Buddy-t elragadta a semmi...
Olyannyira nem kellett gondolkodnom az elmúlt három hónapba, hogy sokszor úgy éreztem mintha nem is én mondtam volna azt amit. Egyszer elküldtem a picsába egy mamit. Cselekedtem néhány ostobát, berúgtam nem kevésszer. Mindezt agy nélkül. Pihentettem, elfáradt. Blogomra se tettem fel semmi agyfaszt, mert nem született semmi új. Kikapcsoltam a nyáron. És most borzasztóan nehéz újra bekapcsolni. Még szokatlan írni, gondolkodni, és ezt a kettőt összekötve alkotni, a szavak mögött még ott a tudatlanság. Furcsa, de talán előbb utóbb beindul újra Buddy, bár azt hiszem a nyáron egy kicsit megváltozott. Na nem kell aggódni még mindig egy fasz, csak annyi,hogy ért egy kicsit. Komolyabb lett. Azt hiszem. De ez majd kiderül az ősz folyamán, hogy mi változott s mi nem. Jó lenne már alkotni valamit végre, csak az a nád, az a békaszaros nád hiányzik…
