2. fejezet: A cseperedő csillag
A sikeres csapos szülés után Gizi anya, miután kijózanodott és felfogta, hogy kisfia született a kocsma retyójában, elsírta magát. Élete legboldogabb perce volt, amikor magához szoríthatta a kis szarost. Rögtön elővette üszkös csöcsét és rá csatlakoztatta Buddy éhes ajkaira. Valószínűleg ilyen rossz minőségű és ízű tejet csecsemő még nem szopott, mióta emlős az emlős. A sárgás avas alkohollal telített mádörmilk alaposan befolyásolta Buddy későbbi szellemi és testi adottságait. Teltek múltak a napok, hetek Gizi meg csak ivott, ivott, majd szoptatott, passzív alkoholistává téve ezzel a megmentőt, mire az emberek elkezdtek aggódni a gyermek sorsáért. Ezért egy titkos ülésen úgy határoztak, hogy eltávolítják a kiválasztottat Gizi mellől és beadják a község zsinagógájába. Gizit pedig elvonóba küldték Csernus Imréhez.
Ahogy teltek az évek csillaguk egyre fényesebben ragyogta be unalmas falujukat. Az emberek jókedvűek lettek, szeretet és boldogság volt jellemző ez idő tájt csökött falvára. Az alkoholisták még többet ittak, a segélyek emelkedtek, a kocsma virágzott. Mindezt a kis Buddynak köszönhették, ha valami jó történt azt neki tulajdonították. Óvták, mindent megadtak neki, elnézőek voltak vele. Utóbb kiderült talán túlságosan is… Elkanászodott, eltávolodván az Úrtól az ördögi rosszaságban talált otthonra.
A Stern bébi 4 éves korára már elég érett volt ahhoz, hogy tyúkot molesztáljon, vagy, hogy alvó csöveseket gyújtson fel. Sőt, 6 évesen miután beleszart az ősi Tóra tekercsekbe (Mózes öt könyvét könyvenként egy kakikockával látta el) száműzték a zsinagógából. Tettét azzal magyarázta, hogy sabbatkor a fő rabbi, Ondó János rendszeresen molesztálta, pontosabban babrálta metélt fütykösét.
Természetesen az incidens után Buddyt nem tették ki az utcára, az állatkínzás lett volna. A falu egyik alapítótagjánál helyezték el, a cserpákok ősanyjánál, a ruszki Toszló Tányánál. A Tánya tanyáról tudni kell, hogy a falu határában egy második világháborús aknamezőre épült és évről évre újabb és újabb zsidó végtagokkal gazdagodik. A közösség tudta, hogy nagy kockázatot vállal, de azt is tudták, hogy csak Toszlóné tudja megfékezni a cserfes csibész csínytevéseit.
Úgy tűnt jó döntést hoztak, Tánya rendszeresen ostorral szabályozta le az ifjú reménységet, de előfordult, hogy meggyfa bottal fogta vissza ördögi sziporkáit. Végülis sikerült kordában tartani az alkalmanként péniszével galambszemeket kibökő sátánt és ez volt a fő cél, a falu elégedett lehetett. A fatestápolt kiválasztott már kevésbé. Minden egyes korbácsütéssel csak a dühét táplálta Tánya, ami olyannyira felgyülemlett az évek folyamán, hogy egyszer csak kirobbant haragja és végül ruszki dadáját Tescós májasba darálta. A falu természetesen szemet hunyt a kis malőrnek. Hisz mégiscsak ő megváltó…
Egy napon aztán bekövetkezett az, amitől mindenki félt. Buddy épp macskákat kínzott kapával a hátsó kertben, amikor is meglátott egy félszemű rozsomákot. Rögvest utána szaladt, azzal a céllal, hogy a kezében lévő szöggel megműti az állat rossz látóját, azonban a nagy hajszában véletlenül aknára taposott. A robbanás leszakította a bal heréjét és a bal lábát, a kezében lévő fém pedig szöget ütött a fejébe, amitől elment a maradék esze is. Lábát szerencsére sikeresen visszavárták, ám erszényének balfelét azóta sem találják, elméjének állapota pedig változatlanul csupán elégséges.
A kis Buddy sokat kapott az élettől, nem elég, hogy születése után néhány évvel anyja Gizi az elvonó után egy össznépi disznóvágáson belefulladt egy vödör vodkába, erre még egy vasszigorú pótmutterrel is megáldotta az élet, legvégül pedig egykésedett zacskója és meghasadt amúgy is szerény értelme. Ám megpróbáltatásainak még korántsem volt vége ezzel, sőt különleges élete csak ezután kezdett igazán kiteljesedni csökött falván...
