Az első impulzuSOKK. Utazás, megérkezés, ráébredés.
Egy nyár külföldön, munkával. Príma ötletnek tűnt, de vajon kitől származott? Biztos nem tőlem, mivel én sosem mennék a digókhoz igás lónak. Volt egy csodálatos iskola (Comenius) benne pár szépséges tojóval. Nos, tőlük származik az ötlet. Illetve maga a tény, hogy megyek, egy lány miatt történt, aki szintén vállalkozott az útra, és én naiv módon követtem kapcsolatunk „beteljesülésének” reményében. De mivel az életben semmi sem történik gebasz nélkül, az imádott kloákás indulás előtt pár nappal lemondta az utat, persze akkor már késő lett volna nekem is kiszállni, megvolt a repülőjegyem, minden sínen volt.
És igen elértük a csízma szárát, most már nincs visszaút...
Apropó sínek, a vonatozás meghatározó volt ebben az utazásban, de erről majd később. Szóval így történt meg velem az a csúfság , hogy Olaszba repültem pár jó ember társaságában dolgozni. Életemben először repültem, félelmetes volt, egy gyenge Xanax próbálta oldani a feszültséget, nem sok sikerrel. Rómából délnek vettük az irányt, (9-10 órán keresztül vártunk egy vasúti aluljáróba) a napfényes Sibari volt a végállomás félnapnyi vonatozás után.
Az aluljáróban még derűsen, őszinte mosollyal...
Az aluljáróban elfogyasztott alkohol mennyiségtől rengeteget vizeltünk, a közelben lévő WC fél eurós áron biztosította, hogy ne a falat grafitizzük össze. Közel 5 eurót sikerült elpisálnom miután közölte a WC-s ember, hogy elértem a Free szintet és a továbbiakban ingyen használhatom a klotyót. Azonban este 8 felé sajnos megelégelte a folyamatos ürítésünket és bezárta a boltot, így sajnos arra kényszerültünk, hogy a sínek mentén szórjuk el a sárgaságot. A vonaton aztán folytatódott a fogyasztás és a tivornya. Egyébként már Rómában igen meleg volt, vonaton meg pláne.Bár utazás előtt áttanulmányoztam a nyaram helyszínét, tudtam, hogy baromi délen lesz, de azt nem, hogy gyakorlatilag a sátán kemencéjébe érkezünk. Ráadásul másnaposan, mivel a hosszú zötykölődés alatt unaloműzésként még elfogyasztottunk pár olasz sör különlegességet némi bor társaságában.
Az utánozhatatlan cimbora és Szopcsi páros útban a sátán kazánjába...
A folyamatos alkoholfogyasztás következményei. Hazai Vanish kontra bor...
Kora reggeli VÁRakozás... már majdnem ott vagyunk.
Szóval Sibari. Sivatagos kies táj, néhány mediterrán típusú ház, kurva sok pálma, felhőmentes kék ég, állandó szikrázó napsütés. Ekkor még teljesen nyugodt voltam, ámulatba ejtett a táj szépsége. Aggódni csak akkor kezdtem, amikor elmentem Sibari vasútállomásának mellékhelyiségébe pisálni és a jól megszokott alföldi vécécsésze helyett egy földből kiálló szétszart PVC cső fogadott. Ez persze semmi nem volt ahhoz a meleghez képest, amit az üdülőbe érve tapasztaltunk pár szakadt fa árnyékában a napsütéses délelőttön elszállásolásunkra várakozva.
Kínzott a másnap, éheztünk, boltok zárva, kajás helyeket pedig csak este nyitották ki, egyedül chipset és fagyit lehetett kapni. Délelőtt gyakorlatilag az összes vendéglátós aludt, pihent vagy a tengerparton aszalódott. Ez jellemző is volt az olaszokra, a kényelmesség, semmittevő rohadás, és főleg a munkahelyeken. Ha valakit megkértél, hogy segítsen, mintha a fogát húzták volna. Az elszállásolásunk is azért tartott három óráig, mert még mindenki aludt. Egyébként fasza kis villát kaptunk mi fiúk, amit sikerült 1-2 hét alatt teljesen leamortizálnunk. A csajokat elköltöztették az üdülő nyomornegyedbe, közös gettóba zárták őket a nápolyi munkásokkal. Nekik rossz lehetett, az egyik csaj hamar gyomorfekélyt is kapott és mehetett haza. Példáját rövidesen még két másik hölgy is követte.
Kétségtelen, hogy a part vitte a pálmát...
Az első sétánk a leendő munkahelyünkhöz meghatározó volt. A déli nap alatt megtett pár száz méter egy végtelen szaunai folyosónak tűnt. Én még ekkora forróságot nem éreztem. Pulzált az agyam, a szemem kifolyt, az 1000 Ft-os Tescós napszemcsi hamar feladta a fehér baseball sapka pedig ráolvadt a fejemre. Afrikai meleg volt, nem fehér embernek való. Az első étkezésem során már azon gondolkodtam, hogy vajon képes leszek-e ezt végig csinálni. Utólag kiderült, hogy nem. Kellett ez nekem? Nők, rávesznek mindenfélére majd otthagynak a 40 fokos szarba megdögleni. Mai fejjel tuti nem dőltem volna be a csábításnak. Ez van, de legalább elmondhatom, hogy egy szétkulázott csőbe hugyozhattam Afrikától csupán egy karnyújtásnyira.
