A nő egy játékszer, és te imádsz játszani. Ha kedved tartja, kitekered a barbi baba fejecskéjét, de ha jó hangulatodban vagy szépen körbe csókolgatod és megfésülöd a kis hajacskáját. Hát persze, Barbinak nincsen vaginája, így hamar megunható. Ellenben hasonló nevű embertársaikkal, kik tüzesek, puhaestűek, és el vannak látva a gyönyör fegyvereivel. Cristian Troy is csak egy Ben a sok közül. Egy éles látású életművész, ki nem véletlenül lett plasztikai sebész. Nem is azért, hogy csilliárdos legyen és a legszebb nőknek tegye be szimbiótáját, nem, nyílván valami nemes eszme vezérelte mikor erre az útra tévedett. Són esetében az utóbbi a reálisabb, hisz ő mindig is szívügyének érezte a csúfságok megmentését. Jótékony arcfelmetsző szerepébe bújt és idilli családi környezetbe próbálta megtalálni boldogságát, ami többé-kevésbé sikerült is.
Erre drága a Troy bácsi, aki előtt tisztelgünk és leborulunk, vezess minket uram… ő bezzeg máshol tapintotta meg a gyönyört. Mindig másnál. Voltak maradandó érzelmi szálas kufircok is, amik után bizony nem vágyott egy ideig más ágyékra. Akadt persze olyan is, amikor zacskó került az áldozat fejére, csökkentve ezzel a vizuális sokkot, mit a hölgy rútsága okozott volna neki. Azt hiszem, valahol ő is ember volt. Bár egy lelkiismeretlen pinavadász mögött nehéz elképzelni egy érzelmeskedő tapintatos lelket, ám én mégis rendíthetetlenül hirdetem ártatlanságát. Benne volt nyugalom és szeretet is, nem csak a pusztítás. Ez a kettősége megteremtette azt az ideállt, ami talán sokunknak vágya. Ki ne szeretne egyszer az ő bőrébe bújva, határtalanul széttépni a női nem szent oltárát, és számolatlanul becserkészni gyanútlan áldozatait a vágyak sötét ösvényén. Szúrni kell, mert szúrni jó.
Példátlan hozzáállása a gyengébbik nemhez rendkívül meghatározó volt számomra, a viszonylag még ártatlan lelkületem besározásakor. Bizony némi szocializáló hatással bírt nálam a Kés/Alatt, persze tudtam, sosem leszek egy Cristian Troy, bár mindig törekedtem rá, de a magyar viszonylatban negyed ennyi képesség és tudás is elég a látványos sikerekhez, és én próbálok is eszerint cselekedni.
A sorozat óta, ingeket hordok zakót, igyekszem sármosítani petyhüdt gyermekded külsőm, pillantással próbálok meg ölni. Egyelőre vegyesek a sikerek, nem panaszkodom, mert eddig képességeimhez képest mindig túlszárnyaltak az eredmények. Szóval, jó út ez, járható, de csak egy a sok közül, és egy ideje megfeledkeztem róla, pedig lehet nem lennék most ennyire egyedül ha folytattam volna a gátlástalan szívtiprást. Betunyultál donhónaj erről van itt szó, közelebbről is megismerkedtél ujjaiddal, szánalmassá váltál a világ szemében… Nos, ennek ellenére úgy gondolom, létezhet még kiút, amire rávezethetem eltévedt cifra testem. Csak egy kicsit Troyosítanom kell magamat és máris kész a fondorlat.
