Ragyogó Égbolt
Tegnap előtt megnéztem egy régi kedvencemet, sokszor láttam már, fél évenként egyszer megtekintem, mert jó és szükségem van rá. Azt hiszem a Buddy kedvenc filmjeinek TOP 10-es listáján is rajta van. Nem véletlen. Látványos, kedves, megérintős, elgondolkodtatós, szeretni való kis mozi. A Forrest Gump teljességét érzem ezen a filmen, Zemeckis hasonló gondossággal készítette, mint élete fő művét. A Temetetlen Múlt és a Számkivetett után viszont eltűnt az animációk világában, amit nagyon sajnálok, mert várnék még tőle maradandót. Ehelyett a Beowulfon dolgozott hónapokat majd jövőjét egy újabb animációs faszságra pazarolja, a Cöcsög Christmas Carol-ra…Nem értem. Animált csoki miki fasz minek? Nekem újra a régi rendező bácsi kell, Forrest isteni szülő atyja.
Visszatérek a Kapcsolatra. 97- ben készült, lassan 12 éve. Ám a kort abszolút semmilyen formában nem lehet érezni rajta, sok más filmmel ellentétben. Mindig kellemes élményt nyújt, tipikus megunhatatlan kategória, annyira összetett és lebilincselő, komplex történet átitatva több szálon futó, mély gondolattokkal, s némi mondanivalóval. Olyanokkal, mint a vallás kérdése, a szeretet bonyolult világa, a magány elleni harcok, vagy mint a felfedezések iránti óriási vágyakozások. Megismerni az ismeretlent, bízni a csodákban, töretlenül bármi is történjék. Kitartást adhat, reményt, persze mindenki saját maga értelmezés szerint. Sok mindent kiszűrhető, a több mint két óra alatt elegendő időt kapunk arra, hogy megtaláljuk a számunkra érdekest. Beleképzelhetünk akármit, elegendő teret hagynak nekünk, hogy mi is kicsit álmodozhassunk Jody lezbikus Fosterrel, ki szerintem kitűnően állt a szerepben. Mekkora hatásvadászat volt, mikor eljutott az E.T.-hez és ő apja alakjában jelent meg előtte. Tökéletes tetőpont!
Milyen jó lenne, ha lenne máshol is élet. Talán erre vagyunk a legkíváncsiabbak. Eljátszhatunk a gondolattal, és részesei leszünk az emberiség egyik legfontosabb kérdésnek, vajon létezik e földön kívüli élet. Ott vagyunk végig a küzdelmekben, és drukkolunk, hogy sikerüljön, hogy tényleg legyen valami, tök jóság, ufók meg minden... De végül elérünk egy kétértelmű képzelethez, minek valóságtartalma épp oly ingatag, mint valótlansága. A vezetőknek persze nem volt célja, hogy a világgal tudassa az igazságot, hogy mit is látott Eli valójában utazása során. Annyi mindenen ment át főhősünk, de még a bírósági meghurcoltatása idején is erős maradt, és kitartott, álmai igaza mellett. Belső hitének eredete távol állt isten pátoszától, ám mégis hozzá fogható hatalmasság lakozott benne.
„Az ürességet csak egyetlen dolog teszi elviselhetővé, a kapcsolat”
Egyik kedvenc mondatom, és mennyire igaz nem? Közhelyes lenne? Nem hiszem…
Amikor először láttam, rögtön elragadt a szenvedélye, csodáltam lelkesedését, csodáltam ezt a szűnni nem akaró erőt mi áradt belőle és végig kísérte hosszú útján. Később aztán engem is magával ragadtak a csillagok, a világegyetem végtelen misztikuma. Sokáig csillagász akartam lenni, persze tudatában voltam képességeimnek (lustaság, antitanuló), ezért nem is váltam teleszkóp mágussá.
Nem fürkészem az eget, nem hallgatom az univerzumot milliós berendezésekkel, csupán szemem és fülem irányítom feléjük, hátha egyszer én is meglelem a magam csodáját.
Egy kis filmzene
