Elegem van az üres képzeletekből, untalan vágyakozásokból. Érezni akarom végre a hús és vér rothadó szagát. Kezeim közé szorítani az életet, megragadni a tüzet, irányítani a lángokat. Megfulladok a búval teli levegőtől, torkomat sanyargató sivárság elzárja az élet utáni szomjamat. Egyetlen szabad lélegzetre vágyom, egy lelkeket megérintő boldog lélegzetre. Forró esőcseppek simogatására, lényemet megtisztító viharra. Érezni akarom a villám erejét, úttörő csapásait szívemhez. Érezni akarom a szél mindent elsöprő dallamát. Érintsenek az emberek, hallják meg a kiáltásom, szorítsanak magukhoz, mutassák meg, hogy létezem. Tapintani akarom a kezdetét a világnak, s megragadni a valóságot, kezemben tartani ismeretlen sorsát. Jövőt álmodni, vakmerő hév vezérelte ifjúként. Megmenteni a világot pusztuló sziklaként. Elég volt a nyugalom állóvizéből, hullámzó változások iránti vágyakozó türelmetlenség vegyen körül most azonnal. Egy meg nem alkuvó törtető álmodozót akarok látni a tükörben. És ha csak szemem nem káprázik, előttem a megváltó. Most már nyugalom közeleg, a szél is alábbfagy, az élet ismét utat tört magának, s győzött az édes túlerő. 
