Mámorkódex
Ezek a mai fiatalok... Szexuális életük gyökeresen megváltozott. Valami őrületes pornó filmes utánzásba csapott át az egykoron szenvedély művészeteként gyakorlott gyönyör. Gyors vonatra szállt, olcsó üres menetekre, értelem nélküli együttlétekre korlátozódott. Hibázott a világ, amikor nem tanította meg őket helyesen viselkedni. Nem képezték ki megfelelően őket az élet e csodás fejezetéből, önerőből fejlődtek suttyó lepedőakrobatának nevezett förtelemmé. A média, a hiányos szexuális felvilágosítás, talán a Kovi féle rettenet szennyezte be még ártatlan lelküket.
Új ismeretüket felhasználva esnek egymásnak, nem törődve a következményekkel. Azok az ártatlan pályakezdő kislányok, kik áldozatául esnek e helytelen használatnak, az a sok gyermeteg tevepata, akiket a mérgezett elméjű kis pelyhedzős bajszos fickóság gyakorlatilag széthentel. Szétrombolják a gyönyör oltárát, meggyalázzák szentségüket, oda szarnak a küszöbre, s azt hiszik ez az, az út, amin járni kell, ez a módja, a megfelelő nemi eljárás. De sajnos nem több mint erotikus képzelgésekkel dúsított durva bánásmód, igénytelen együttlétek, és egyre inkább mindkét fél részéről. Igen. Sajnos néha a női nem sem tudja, mit érdemel teste, korcs igényeik eltörpülnek a múlt elvárásai mellett. Belül tudat alatt talán még megbújik bennük egy apró elemi emlék foszlány a gyönyör őskori fogalmáról.
Egyszer régen együtt voltam egy fiatal lánnyal és az igényei bizony nem voltak magasak, aktus közben azt súgta a fülembe , hogy: csak kurjál mint a nyulak! Az igen mondom. Semmi lélekborzongató csók, se simogatás, se lassabb, érzelmesebb vonaglás. Semmi, csupán tudattalan, érzelem mentes állati baszás. S ekkor rájöttem mennyire hiányzik a nőkből is az igény a minőségi cselekedetekre. Felismerésem nem hagyott nyugodni. Csalódottságom eleinte kedvem szegte a további mámorszörftől. Egy időre lefektettem a deszkám. Hosszasan tanakodtam azon, hogy vajon velem van a baj, és talán már ideje letörölni a régi poros bútordarabot, vagy csak a világ változott meg ennyire.
Hiszem, hogy a megfelelő kezektől újra élednek ezek az emlékek és kiszakad lénye a hétköznapban megszokott, egyszerű, szakszerűtlen testmozgásából. Ősi tudásommal talán sikerülne felnyitnom szemüket, ajkaiknak feltárni a világot és méltó helyre terelni az eltévedt vágyakat. Egyesekhez talán még időben másokhoz már túlkésőn fog érkezni öv alatti üzenetem. Ennek ellenére nem fogom feladni és küzdök a világban eluralkodó barbár prántyásítás ellen. Hisz csodálni kell a templomot nem pedig szétrágni, harapni, ahogy egy veszett kutya bánik az ünnepi csülökkel. Miért tűrjük tovább, hogy 18 éves korára úgy nézzen ki valaki, mint egy sok „bevásárlást” megélt, lelakott Tescós szatyor, amit már annyiszor tömtek tele, hogy épphogy nem szakadnak le fülei.
A szerelem zárt kapui csak a megfelelő kulccsal nyílhatnának ki...
A nem rendeltetésszerű használattól rojtos vitorlák nem fogják befogni a szelet, csak sebek lesznek, melyek sosem gyógyulnak be, jelképe a világban terjengő szexuális fertőnek. Ha nincs más útmutatás, nyilván abból tanul a gyerek, amit lát, hall. Majd összejön imádott szerelmével és egyszerűen csak hentel. Sajnos egyre kevesebben maradnak hozzám hasonló hívők, kik tisztelik, és megfelelő hozzáértésben részesítik a gyengébbik nem legérzékenyebb pontjait. Szélmalomharcot vívunk a fiatalok vasfogaival. Mégsem adhatjuk fel ilyen könnyen. Törekedni kell minél több lélek megmentésére. S majd egyszer, mint a vágyak megbecsült harcosai, megtanulja nevünk a világ, hogy volt néhány férfi ki őszintén és helyesen szerette a pinát.
