Trubadúr láda
Az otthon töltött pár nap jó volt arra, hogy kicsit kiszakadjak számítógépem fogságából. Bár írás mentesen teltek az ünnepek mégsem voltak feleslegesek, gondolattalanok ünnepi óráim. Jókat ettem és még jobbakat pihentem. Egész nap tévéztem, amit itthon nem szoktam. Valahogy nem vonz, unalmas, nem érdekelnek a műsorok, kivéve a sportközvetítéseket persze. De a karácsonyra való tekintettel összeszedték magukat a csatornák és leadtak néhány szórakoztató filmet. Többek között, az Igazából Szerelmet, ami tényleg egy igazi karácsonyi, szeretettel telezsúfolt mozi, és én eddig még nem láttam, nagyon megszerettem. Akkor ott voltak a Bud Spencer és Terence Hill-es vadnyugatos, banditás, cowboyos filmek, amik nélkül nincs is igazi Krisztmasz fíling. Jó, voltak ilyen családi mese fosok amiket annyira nem csípek de nagyjából egész nap megszakítás és megunás nélkül tudtam gyönyörködni a képernyő előtt.
Egyik kedvenc részem a filmből, nem tudom melyik nő lenne képes megállni csók nélkül egy ilyen akciót.
A legjobban a Rómeó és Júliának örültem. Már régóta nagyon szeretem, de most talán még közelebb tudtam érezni magamhoz. Ahogy mélyedem az írás feneketlen világában egyre inkább értékelem a szépirodalmi alkotásokat. Imádom ezt a történet, Shakespeare zseniálisan ír a szerelemről, imádom a gondolat világát, és annyira közel éreztem magamhoz a mondatait, hogy szinte folytatni tudtam volna a párbeszédeket. Rengeteg közös van bennünk, egyre inkább úgy érzem. Ha ugyanabban a korban éltünk volna, tuti barátok lennénk, talán pár közös művet is alkottunk volna az utókornak. Megint nagy emberhez hasonlítom hitvány alakom, szép. Előbb utóbb talán engem is felfedeznek, az embert, aki irodalom és nyelvtan órák helyett inkább rajzolt és álmodozott. Kicsit bánom ezeket az órákat, bánom, hogy nem ismertem meg a költők, írók varázslatos világát. Ha egy kicsit figyeltem volna, ma jobban menne az írás, és sikeresebb lehetnék. Olykor, értékes gondolataimat képtelen vagyok mondatokba önteni és ez nagyon zavar. Tudom bepótolható hiányosságokról van szó, de iszonyatosan sok a tanulni és olvasni való, óriási munka, ami valószínűleg megtérülő befektetés lenne. Ismét egy út előttem…
Könyvekben várhat rám az újjászületés
