Gondtalan élet
Kacsacsőrű emlők körbevesznek, mint tarfej a kendőt. Most jól figyelj, análisan tesztelték a legújabb Colgét fogkeféket. Hogy miért? Nem tudom. Csoffadt öregasszonyoktól kéne megkérdezni, akik nappal alszanak éjjel pedig, mit+ Dativ. A törköly, mint szó ma értelmet nyert a mosdókagylóban. Szag. Mint olyan nem létezik, csupán a hagymába zsúfolt kolbászböfögés mondatja ezt velünk.
Érzitek már a bódult őrületet? Kecskefejő lányok között végig pásztázó angyali szemeket és közben malac csöcsöket fogdosni… Válogatok, ez egy angol butik, szakadnak le a Tescós bugyik és kifigyel a muff paszta, térd alá ér. Segítséget nem kérek, visz még tovább az élet. Elsózott tirpákok gyülekezetében ténfergő polippukkasztó popsik. Csak remélni tudom, nem sikítanak hangosabban a reggeli forgalom zajánál.
Jólesne azért egy erősítő hírvivő, elhánytam magam. Rókát rikító rettenetek, szóban kódolt hívó dallamok. Nem hatnak rám, csak a gyengékre. Szilárdan tartom helyem. Megállok a viharban, csodálom a jótékony szelet. Várom mikor csap le rám újból és visz el végleg az értelem vizétől. Vezethetne sziklának, agytöröttként pedig mit láthatok, a süllyedő álmokat, remények szigetét?
Pohárből, vagy pohárba, az itt a kérdés
