VizsgaidőSUCK!
Szegény kis fickók és lányckók. Közeleg a vizsgaidőszak. Bárdként csap le okossággal teli fejükre. Tudásért kiáltó agyak gyülekezője a következő pár hét, hónap. Értelemmel telepakolt épületek, termek, értelmes gondolatoktól hangos számonkérések sorozata. Gondterhes fiatalok. Papíroktól terhes íróasztalok. Adatokkal zsúfolt merev… lemezek. PDF, Word fájlokba pakolt igazság, forrósodik a fénymásoló, kifogyóban a tinta a nyomtatóból. Mindenkit rabul ejtenek a könyvek, jegyzetek, Februárig tartó börtönbüntetés, fél év szabadláb majd vissza a kaptárba. Itt az idő, nekifeszülni a tanulásnak. Megfelelni azoknak az embertelen követelményeknek. Elhitették velünk, hogy ez az út, amin járni kell, ettől leszünk valakik. Pedig a diplomába vetett hitünk csak hiú ábránd. Nem több mint egy hiteles papír arról, hogy évekig szoptuk a felsőoktatás véreres faszát. Kapaszkodó a semmibe. Életünk nem lesz több. Minek erőszakoljuk akkor meg magunkat? Ha szerencséd van diplomával a zsebedben az Elcoteqben robotolhatsz vagy rendszeresen a Tescóban éjszakázol. Esetleg kimész Angliába és téglát hordasz havi 300 ezerért.
Az a rengeteg óra görnyedés a jegyzetek és könyvek felett...
Csúnyán rászedtek. A tehetség nem ismeri a felsőoktatás intézményét. Egy korlátok nélkül felszabaduló belsőséges adomány, ami felszínre hozható némi megértéssel. Megmunkálni a csiszolatlan gyémántot. Ez a feladatunk. Az egyetemi évek alatt nem a diploma megszerzése a cél, hanem az egyéniségünk kialakítása. Minden más csak körítés és téveszme. Négy éve koptatnám a padokat, ha bejárnék, elég volt. Nekem megvan már, amiért jöttem.
Jó érzés volt látni, hogy még ezzel az eredménnyel sem vagyok évfolyam utolsó
Hogy munkád lesz e, főleg az ismeretségi körödtől függ, bár biztos könnyen álláshoz juthatsz egy jogi, közgáz végzettséggel. De azért sok mindent kell letenni arra a bizonyos asztalra. Nekem pedig nem éri meg az éveken keresztüli szenvedés és küszködés, nem kérek a felesleges tudásból. Lusta vagyok, kényelmes. Agyamat békén hagyom, nem erőltetek rá semmiféle nem kívánt tudást, a szomjára bízom milyen táplálékot választ. És ettől érzem magam jól, és igazán szabadnak.
