Arra gondoltam, hogy mivel kurvára nem vagyok kitartó és valószínűleg a regényem nem holnap fog elkészülni inkább 50 darab egy oldalas történet írok, hátha sikerül rávennem egy gyanútlan kiadót, hogy megjelenítse könyv formájában. Kéne az elismerés, kurvára kéne. Csak ezért csináljuk bedi… nyomot hagyni a világban. Ez az egyetlen cél.
„Ez a sátáni fickó, kinek mítoszát a maják még naptárukba is belevéstek a világvégét hozó sötétlovasok egyik epizódjaként, Jackson volt a vadállat. Foggal köpült fából fémkarikát, harsány fingjának tornádója az acélt is elgörbítette a téridőn felül. Színes bőre (ami leginkább fekete volt) vakító fényt sugárzott az alkonyatnak ismeretlen csillagként ragyogva az óceán végtelen horizontján. Féktelen vadságától sebes pofájából időnként egy-egy apró kis kalandféreg bújt elő majd miután megunták a csípős sarki szelet visszamásztak üregükbe. Jackson mit sem törődött az arcán levő kukac hullahoppal. Ingathatatlan sziklaként állott fregattjának orrában, tekintete előre meredt következő célpontját kémlelve. Kétségkívül tőle retteget a fél világ, a másik fele pedig csak azért nem mert még nem hallott felőle. Az árják eldugott, apró szigete hol a hitlerszalámi jobboldalon, a zsidó arany baloldalt csüngött annak boltíves kovácsoltvas bejáratán figyelmeztetvén minden betolakodót az itteni szemléletre gyanútlanul szundított a felettébb csendes óceán jeges felszínén. Elsőként Adolf von Schaufenszter szembesült az elszánt néger haragjával, mely egy a szeme közé helyezetett nagyjából kétméteres dárdaként manifesztálódott. A következő áldozatot is meglehetősen váratlanul érte a tarkójába fúródott stiletto, hogy nyelvét átharapta s élettelen fője a piszoár zománcába fúródott. Ekkor hirtelen egy női sikoly törte meg az idilli mészárlást felriasztva minden élőt álmából. Emanuelle Oberschwanz, hírhedt náci prostituált volt szemtanúja az iménti gyiloknak, ám még mielőtt tovább borzolhatta volna éles hangjával az éjszakát arca hullasápadttá vált, térdre rogyott, s bénultan figyelte, ahogyan egyre közelebb ér nyakához a tomahawk. Jackson ezek után sietősen távozott, lelke pedig mosolygott.”
