Emánuel fitkai

Legutóbbi részeg kirohanásom (bejegyzés) élvezhetetlenre sikeredett olyannyira, hogy másnap inkább jobbnak láttam letörölni. Messzire sodródott az értelmezhető kategóriától az a poszt. Amikor A alkoholhatár elmosódik szemem előtt… majd mikor bőven átlépi azt Mr. Stern furkója, nos, túl sok jóra már nemigen számíthat a nedves olvasó, hiába a mámor tágító hatása, az elme egyszerűen összezavarodik a túlzott kábulattól és nem születik érték, csak értékelhetetlen káosz ahol az író vaskos analfabetizmusba tekeredve öklendezi a karaktereket muszájból mintha a heréit satuba fogva kényszerítenék az alkotásra. Még önnön szórakoztatására is luxus az ilyesfajta irodalmi barbárság. El kell találni azt az értéket mely állapotnál még születnek dolgok, azt fenntartani minél tovább és remélni, hogy kitart az utolsó mondatig. Így kellene. Így érdemes. Erőlködve a gyerek születik és nem a manna. De ki a faszom tud megállni két sör után…