Fargonca

Sok minden volt a héten. De leginkább arra jöttem rá, hogy különösebb gondolkodás nélkül is levezényelhető ez az egész életjáték. Annyira üres és monoton tud lenni néha, már-már állatias szinten képes működik. Folyam. Az van. Véráram. Társadalom. Kis apró legókockák. A gépezett minden körülmények között megy tovább. Sosem volt még ennyire olajozott. Művész szó ismeretlen. Megvetendő. Ondó. Az jut mindenkinek az orcájába, minden napos a spermium. Nem összekeverendő a prémiummal. Megint agyalok. Ami nem jó. Nem visz előre. Hamarosan elérek egy kerek számot, kor. Megállok a tér közepén, meztelenül, s ha el kell számolnom, nos, akkor nem tudok felmutatni semmit, csupán egy korcs testet. Ja meg über mély depressziót. Biztos létezik nálam rosszabb parti. Főnyeremény korántsem vagyok. Inkább csak érdekesség, mint a kakasnyalóka a pennyben. Igazából le is szarom ki mit gondol. Ennek az egésznek úgy sincs sok értelme. Nem fogom magam jobban érezni. Talán nem is akarom. Pia jó. Mindig segít. Jó barát. Magához ölel, csak sokszor kell miatta pisálni. Haszontalan. Értéktelen lennék? Lehet. Legrosszabb esetben nem lesz csajom. Marad a kézitusa. Számolatlanul. Muszáj. Még pulzál a libidóm bébi. Vér pumpálódik a rojtos hernyómba akár akarom akár nem. Sok minden volt a héten.