Akárhogyis

Összepattinthatnánk a herénket Szvicsák. Egyedülálló vagy. Ritka anomália, mellemre emelnélek, ha nem lenne törött bordám. Néhány napja fibrilláltam s újraélesztés közben pár merevítő csontocska elroppant. Dráma a szülészeten. Fura volt látni az artériámból spriccelő vért. Oly nagy lendülettel ömlött a világba. Nem akarta abbahagyni, haszontalan. Mosolyogva konstatáltam a halál közeli élményt. Láttam ahogy kivérzek, éreztem már nem vagyok része testemnek csupán néma megfigyelő. Nem volt teher. Nem voltak érzések. Súlytalan voltam, életemben először nyugodt xanax nélkül. Vajon lehetnek e gondolataim testem nélkül. Létezünk e tovább. Vagy csak a halál elviselése végett létrejött mizéria ez az egész vallásos továbblépéses buziság. Hunter barátom már tudja a választ. Vagy még sem. Valószínűleg mi maradtunk csak belőle. Inkább ez a realitás. Addig jó míg az emberek nem eszmélnek arra, hogy az egész csak egy átmeneti valami. Létünk csak egy pillanat.  Káosz lenne ha kinyílna mindenkinek a csipája. Remélem senki nem olvassa ezt. Pedig én tudom.