Apró fényforrás vagy az éjszakában. Majd egyre világosabban ragyogó. Végül teljesen elvakító fehérség. Fényedben járok. Végtelen pillantásod magával ragad a sötétségből örökre. Tudom, hogy velem vagy, látlak. Nem félek többé. Érzem kezeid lágy érintését…

 Talán túl vagyok a lázadásos időszakon, elfogadtam. Megnyugvás időszaka jön. Kevesebb undorítóság, több jóság. Képíró rovatomban képek lesznek és a hozzájuk tartozó gondolataim. Hiányozni fog a faszésapuncimegaszar. Nagyjából ennyi. Továbbra is keresek.  

 Ti még fittek vagytok bazmeg. Csodálom a testeteket, kitartó csizmaszáratok. Én már kevés vagyok, a rák csócsálta belső szerveim, az élet által szétforgácsolt body kittem sosem tapasztalt mélységekbe taszít. Legurulván a hegyről az ember egy karóval a picsájában nem…