Tele víziókkal...
Tetszik ez az ORTT-s reklám, egy kislány táncol a rúdnál a metrón, anyád. Először nem tudtam hirtelen mi van, már azon kezdtem agyalni, hogy milyen gusztustalan reklám és hogy engedték leadni egyáltalán ezt az ízléstelen perverz fost, aztán a végén kiderült ki áll a dolgok mögött. Szerintem igen hatásosra sikeredett kampányfilm. Abszolút ült. Ne a televízió nevelje fel a gyereked. Hát ne is. Manapság sajnos az a divat. Rátapadnak a képcsőre aztán órákon át mehet az agymosás. Butulnak, ideiglenes nevelőszülővé válik a TV2 meg az RTL klub.
A média törvények szigorítása változtatni nem fog a jelenlegi helyzeten. Nem fog gyökeresen megváltozni a nézők tudata, persze nyílván valamit muszáj volt cselekedni. A megoldás talán hatástalan, talán megmosolyogtató, mégis kénytelenek vagyunk valamit kitalálni, és kiragadni az új generációt virtuális fogságából. Régen nem az volt, hogy a gyerek számítógépen és tévén nőtt volna fel. Régen nem voltak hatással a különféle médiumok ennyire az emberekre, és azon belül főleg a gyerekekre. Nem hiszem, hogy a gond a szülők túlóráiban és túlzott munkájában lakozik, hisz a kommunisták idejében is akadt „tenni való” jócskán. Itt a legnagyobb gondot az a kimaradt idő jelenti, amit a gyerekek szüleik nélkül töltenek. Hiába van otthon apa vagy anya, ha nagyívben szarik arra, hogy mit csinál a kölke, nincs megfelelő kommunikáció, nincs közös családi együttlét, akkor gyakorlatilag szemük láttára romlanak meg szerelmük gyümölcsei.
Régen a fiatalok a felesleges idejüket nem a virtuális tér rabságában töltötték, hanem lementek a grundra focizni, vagy bunkereset játszottak, bandáztak az utcákon, korcsolyáztak, szánkóztak (főleg télen, ám manapság már azt sem lehet sajnos, hó hiányában). Lehetőségükhöz mérten a valós tevékenységek után mutattak érdeklődést, főként persze azért mivel még nem volt akkoriban senkinek se pc-je se tévéje. Mégis felnőttek valahogy, és ma nem is szenvednek káros hatásaitól. Nem mészárolják le iskolatársaikat egy-egy „rosszabb” hangulatukban. Nem próbáltak meg vonatot megállítani, mint a Songoku és repüléssel sem próbálkoztak le negyedikről. Talán ennyi öngyilkos sem volt, és az emós köcsögök sem jelentettek akkoriban komolyabb veszélyt a társadalomra.
Úgy gondolom, a jelenkor betegsége a túlzott erőszakkal teli média és számítógépes játékok világa, amit még tetéz a szülők nem megfelelő nevelési szokásai. Hiába tesznek ki 12-es karikát a filmen, manapság már egy kis gyilkosság és szex is simán belefér ebbe a korhatárba. Hát persze, csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, majd a bratyó elmeséli miért dugott be a bácsi a néninek egy szőrös kolbászt. Meg azt is elmondja, hogy nem szabad egy késsel csak úgy hirtelen felindulásból elvágni valakinek a torkát.
Ha bántanak nyugodtan ragadj fejszét, attól megy a gonosz fej szét!
A vibráló szemét hatással van mindenkire. Nem válogat, irányítja a gyengébbeket, és szocializálja a képlékeny fiatalságot, akik a szülök hiányában gyakran abból tanulnak ami kevésbé hasznos és jó, s itt ugrik be a képbe a pótszülő,a média. Legveszélyesebb a 6-tól 14-ig éves korosztály, ahol talán a legtapinthatóbb a szociális érzékenység, ami kedvelt céltáblája az ártó, agresszív vizualizációnak. Könnyű dolguk van, mivel szinte bármit eladnak ennek a korosztálynak. Agymosást kapnak a fiatalok, valahogy felnőnek, és ha nem figyelünk rájuk könnyen eltorzulhat személyiségük. Ezért fontos a szülő feladata, a rendszeres figyelem és tanítás részéről, hogy megtanítsa a gyereket a szelekcióra, hogy a csak megfelelő dolgokból táplálkozzanak, hogy a tv- ből csak az általunk helyesnek tartott műsorokat tekintse meg. Óriási a mi feladatunk ebben az érzékeny időszakukban. És ha már itt tartunk a pedagógusnak is komoly szerepe van, felelőssége, hogy ne tömeggyilkosoknak adjon érettségit.
Azt, hogy mi a helyes illetve helytelen senki nem tudhatja biztosra, de törekednünk kell az általunk jónak talált dolgok továbbadására. Könnyen hibázhatunk, de talán azzal követjük el a legnagyobb hibát, ha kizárólag a média kezében hagyjuk a kiválasztás feladatát. Hozzáértő nevelés és megfelelő értékrend kialakítás mellett sikerülhetne „átvészelni” ezt az időszakot és egy normalizált szocializációt biztosítani nekik.
Miután felnőttek már képesek lesznek eldönteni, hogy mi a helyes és mi nem, és majd az ő feladatuk lesz, hogy ezt a következő generációnak tovább adják, ha úgy tetszik ez lesz az ő örökségük, ahogy a miénk is volt, és ha egyszer teljesen megszakad a kör, nem tudom hová jut majd a világ. A bomlás jelei már mutatkoznak…
