Tulipános Fan
Rájöttem, hogy szeretem a természetet. Szeretnék ki menni a kertbe és öntözni a virágokat, szeretnék segíteni neki. Kérdőn rám veti igéző szemeit, istenem, tönkre teszel, gyökeret vertek lábaim. Képtelen vagyom mozogni, ne nézz így kérlek. Rohannék hozzád, elültetni a magokat. Azt hiszed viccből állok? Csak egy kicsit fordulj el, hogy ismét teljes lehessek. És már ott is vagyok melletted. Gyönyörű vagy sáska úr, szépséges környezet, segíts nekem felérni ésszel sárban taposó báját. A fűszál mit érintett lábujja meséljen édes terhéről. Mehetnékem van. Harapni akarom ajkát. Nem a várost, hanem a locsoló szája peremét. Mert pillantása felhívás egy keringőre. És nem hagyom cserben, elkapom, táncba viszem piros kockás küllemét. De előtte megöntözöm féltve őrzött rózsáját, hisz szárasság idején a nedvesség a legszívesebben látott vendég a kertben. Aztán következhetnek csak a csókok. Türelmes vagyok, felérem kertésszel a dolgok menetét. De tudod végtére is, megtölthetném kannádat.
Hiányzol kedves kannás lányka!
