Nyugdíjas találkozó
Váratlan utazás volt egy másik világba. Az oda vezető út csúszós volt, hűvös, és ittas. Alacsony számú részvétellel csaptunk a Kubai lecsóba. Részünkről persze, nem közülünk valókból akadt szép számmal a mulatóba. Váratlanul ért az ott tapasztalt züllés. Senki nem tudta ugyanis, hogy szombat esténként az idős korosztályt kényeztetik. Nem is akármilyen mulatós zenével, slágereket játszó csoda zenekar, bármilyen hangra képes szinti és Matyi a hegedűs várt ránk. Talán hárman lehettek az elektronika mögött, nem emlékszem tisztán. Nem csak a sörtől volt fátyolos látásom, hanem csatlakozott hozzá a rögtönzött sokk mit a hely látványa okozott. Az első pár óra kritikus volt, ezek a mulatós retró dallamok kíméletlenül csapdosták progresszív fiatalosabb hangjegyeket megszokott fülecskéimet.
Reggel (pontrosan 13.04-kor), egy Tescos vajkrémes doboz mellett ébredtem ágyikómban
Táncoltak az öregek, apa, anya, kis hétvégi lazítása, gyerekek isten tudja hol, talán vigyáz rájuk valaki talán elásták őket addig a kertbe, míg a parketten felszabadulhatnak a hétköznapi terhei alól. Kivirágzó örömittas családi idillek balettoztak a jégen. Évtizedes barátságok, szeretetük testi kifejezésének lettünk szem tanúi. Vicces volt, szavak nélkül is jól szórakoztunk. De nekünk ez nem volt elég, gyors ütemben fogyott a soproniak büszkesége, és a folyamatos mozgolódás látványától bizony hamarosan mi is táncra perdültünk. Sorsunk elkerülhetetlen volt. Nem lehet ennyi időt büntetlenül eltölteni a vigadalom börtönében. Na, táncolunk ha ti is címszó alatt egymás biztatásával belevágtunk abba a bizonyos tőlünk távol álló lecsóba. Legyőztük a gátlásokat és mehetett a boogie, persze nem kentük olyan ügyesen, mint az aggastyán veteránok, de mozgásunkkal nem vallottunk szégyent a nagyon tehetséges zenekar előtt. Volt egy kis Kftés afrika, amitől elszabadult a pokol a térben. Nem hinném, hogy gázul viselkedtünk volna, vagyis nem vagyok benne biztos. Sikerült ugyanis ismételten néhány részletét az estének megsemmisítenem szürke állományomban. Ma pedig beteg állományban vagyok. Hiába valamit valamiért. Percig sem voltak kételyeim hogy következmények nélkül megúszhatom az estét. Ennyi jóságért szenvednem kell még pár órát, és bizony kurva lassan múlnak a percek.
Dóri köszönöm, hogy táncoltál velem, és bocs amiért széttapostam a csízmádat. Poci neked meg köszönöm, hogy feláldoztál éjjel egy maradék pizza szeletet, ami gombával volt kényeztetve. Ma viszket is a szemem tőle.
