Nem írtam már 2 napja semmit. Ma se fogom nagyon megerőltetni magam. Tegnap este eléggé meghúztam már amúgy is gyenge lábakon álló szervezetemet. Ugye az a szombat… a murcis szombat, de nem kellett volna... Hatása bizony nem maradt el. Vasárnapra teljesen legyengült testemmel kellett átköltöznöm új otthonomba, megerőltető volt és halál közeli élmény. Fájt, szúrt, szédültem, összeestem, ordítottam. Este 10 órakor élőhallottként estem bele öreganyám szagú „új” ágyamba.
.jpg)
Hogy mi ez a retro illat? Nos, a lakást a tulaj berendezte végül a nem régiben eltávozott anyukája bútoraival. Kaptam nagyi kanapét, meg nagyi szekrényeket, nagyi mikrót, nagyi ezeréves mosógépet, de még nagyítót is. Szag van, de könnyebb megszokni és elviselni, mint a görényparfümöt.
Hétfőn jött aztán az igazi áldás. Torokgyík, émelygés, rossz közérzet, nátha. Micsoda időzítés. Az év egyik legfontosabb eseménye előtt egy nappal végleg feladja a test. Hát rohadjon meg az ilyen. Bevettem pár gyógyszert lefeküdtem. Reménykedtem keddre lesz némi javulás. Nein. Rosszabb lett a helyzet. Dögvész, nyomiság. Gondolom, arról lehet szó, hogy a testem visszaadta a péntek, szombati szeszeléses mérgezést. Megérdemeltem nem kérdés, de legalább egy napot várhatott volna. Haszontalan. Vettem egy mély levegőt, és végül elmentem az esti bálba. Ma szerda van és halálhörgéses szenvedés.
