Fontosnak tartom, hogy ismerjük a saját testünket, és rendszeresen „konzultáljunk” az egyes testrészekkel az egészséges közös jövő jegyében. Most a köcsög térdkalácsaimmal támadt egy apró nézeteltérésem. A haszontalan…folyton lábatlankodik…
Fáradt szemeim felöklelik a monitort mindjárt. Kikapcs és alvásra váró kis testem a futás után alapos térd fájásba kezdett. Aludnom kéne, akkor nem érezném. De kibasznék vele mi? Nem tudná érezteti, hogy elege van a hülyeségeimből, az esti céltalan kocogásokból. Leszarom, én vagyok a főnök, mozogsz és kész. Fájjá, kapsz majd gyógyszert azt megbaszhatod magad. Büntetésből összebeszélsz a porcokkal és jól megszopattok? Nem fogok lábra állni? Igen? Azt akarod? Kivesz zsemlét a Tescóba kalácsképű? Öreganyám? Mama csak kéthetente csinál, rántott húst addig elrohadsz összeesküvő barátaiddal együtt. Várjál. Van egy ötletem. Levágatlak a picsába. Tolószékesen sokkal sikeresebb lehetek a nőknél és biztos egyéb kedvezményekkel is JÁR, pl. tuti nem fogok többet félre lépni. Úgyhogy tudd, hogy hány kilós vagy és kussolj, mert lábaszol.
