Kolbász babbal

Bux a katolikusokra? Kit érdekel most nem ez a lesz téma. Az életről kéne beszélni arról a kurva életről. Amiben nem vagyunk többek, mint statisztikai adatok. Ezért fontos hogy ne habozzunk, és használjuk ki az időt, mert ami van az roppant kevés. Élj a mának! Persze csak okosan, feleslegesen ne rövidítsd le. Gyakorló életművészként törekszem a perceimből mindig kihozni a legtöbbet, és élvezni azt. És most nem arra gondolok, hogy 24 órán keresztül kefélni kell, elég 12 órán át, így marad még egy fél napom, más élvezetes dolgokra is. Na, jó tényleg még annyi se kell. Az alvást épp úgy élvezem 12 órán keresztül. De töltsem ágyban fél életemet, haszontalan, bár álmodni szeretek... álmaimban nem kell a diákhitelemet törleszteni, és 3 km futás után sem szarom össze magamat.

Nézd meg a nyugdíjasokat, öreganyám hajnalig nézi a tv-t, aztán 7kor már fenn van és ebédel. Azért alszanak ilyen keveset az öregek, mert érzik a végét a jónak, és még kihasználják az éberség minden egyes másodpercét. Én is igyekszem járni az ősök útját, de folyton botlok, és dél előtt nem is tudok megmozdulni. Ez embertelen… ó ez embertelen láz... Bocsi csak eszembe jutnak, a dalok túl sok megasztárt nézek. Harapófogóval szedem ki ezt az őrületet a fejedből Zsolti!

Istenem, érzem a sikert, ott vagyok a kapujába. De ismét elönt a Hippi szellem. Bedrogozva, meztelenül akarok futni a parkban, kolbászkámat lengetve a nagyérdeműnek. Biztos pokolra jutok, egy két lábon járó bűnkocka vagyok. Látom a finist, már csak pár lépés. Meglesz az aranyér-em. Ennek az egésznek semmi értelme, kezd apadni a droghatás, már nem jönnek úgy a szavak, mint az elején. Zavaros, kásás a kép. Betűvetőt játszanék. Megmacskásodtak az ujjak, a régiek még tartják magukat. Visszatért a térd fájás is, istenhozott valóság. Az örömöm átcsapott dühbe. Annyira szívesen lehentelnék egy ludat. Gyere 4 Mancs, játsszuk le, a te májad az én májam ellen. Májusban. A majálison.

Apa kibaszott egykedvűsége vagyok.