Csütörtök helyi idő szerint 14.00-kor megkezdi olimpiai selejtezős szereplését a Magyar Jégkorong válogatott. A csoport másik három csapatával, Lettország, Olaszország, Ukrajna részvételével próbálja meg kiharcolni a 2010-es téli Olimpián való szereplés jogát.
Sajnos hazánkban egy kevésbé népszerű sportról van szó, ennek ellenére minden figyelmet megérdemelne. Minden tisztelet kijár ezeknek a fickóknak, kik Sapporóban, tavaly őrületesen izgalmas csatákban kiharcolták az A csoportos részvételt, amit legutóbb 70 éve sikerült a válogatottnak. Vitathatatlanul ez 2008 legnagyobb hazai sport bravúrja volt.
Bár érdemes még mindig a múltbéli sikereken alélni, ám itt van az újév, új kihívásokkal. Ma ismét bevetésre indulnak a fiúk, ezúttal Lettországot kell porig bombázni. Persze nem a szó legszorosabb értelmében, elég ha többször sikerül a pakkot a hálóba juttatni mint az ellenfél. Három meccs, három óriási harc. Magyarán ha mindegyiket megnyerjük, ott lehetünk Vancouverben a 2010-es téli olimpián.
Az ellenfeleket ismerve nem lesz egy sétagalopp, papíron talán csak az olaszokat verjük meg némi túlzással, akik felkészülési meccsen 3-2-re legyőzték Japánt (mi ugye 4-2-re gyürtük le őket idegenben). A házigazdák nyílván apait, anyait belefognak majd adni, és bizony Szuper Levinek erősen kapaszkodni kell majd a jégen, ha nem akar a pakkal együtt a hálóban kikötni.
Nem lesz kegyelem, őrületes tempóban fognak nekünk esni, és nem csak ők, a harmadik ellenfelünkről még nem is esett szó. A számunkra jó ismerős Ukrán válogatottról, akiket Japánban sikerült két vállra fektetnünk. Dolgozik bennük a bosszú vágy, de nekünk mindhárom meccsen a maximumot kell hoznunk, sőt még a felett kell teljesíteni ha álmodozni szeretnénk Kanadáról. 4 nap, 3 kőkemény mérkőzés, biztos fárasztó lesz és a fiuktól a legvégsőbb erőtartalékokat is igényelni fogja, ezért ott kell lennünk végig fejben, hiába nem mozog már a test, az a kar még talán ki tud nyúlni 10 centit ha mindenki akarja, eléri a korongot a gólvonal előtt és sikerül tisztázni.
A cél a torna győzelem, kijutás az Olimpiára amire 1964 óta nem volt példa, a realitás pedig a 2-3 helyezés, de utolsóként sem érne, érhet minket csalódás. Ez már nem azon fog múlni, hogy ki mennyire jó jégkorongozó, a mieinknél nyílván vannak képzettebbek, jobbak, de akárhány nagyobb ellenféllel küzdöttek eddig a fiúk mindig helytálltak, sőt jó párszor diadalmaskodtak is, a szívük vitte győzelemre nem egyszer őket. Ezért ennyire fantasztikusan jó a magyar hoki, ennyire élvezhető, a magyar focival ellentétben ami olyan amilyen, persze azért szeretjük Geráékat is…
Megcsináltuk Zoli, halottak haver!!!
Most nem akarok ilyen nagy szavakat használni, de ez a 3*20 perc alatt jó érzés volt magyarnak lenni... Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a meccse, a mai napig kiráz a hideg amikor a végén emberhátrányban Vas Marci belövi a győztes negyedik gólunkat és elszabadul az ünneplés édes pokla…
Mik az esélyek? Nos, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy az Alba Volán jóvoltából, a válogatottnak adott 11 játékos bizony egy igen magas színvonalú bajnokságban (Osztrák jégkorongbajnokságban) vett részt az elmúlt pár hónapban 52 tétmeccsen, ami semmiféleképp sem rossz ómen. És akkor a külföldön játszókról nem is beszéltem, a csekélyebb színvonalú bajnokságban vitézkedő francia éllovas Briancon hungarikumairól, illetve a viszonylag mérsékeltebb teljesítményt nyújtó Vas Jankórol, a svéd Brynas „mellőzött” csatáráról. Ehhez hozzájönnek még úgymond „kiegészítésként” a hazai Mol Ligában szereplők, akik semmiképp sem lebecsülendők, hisz a válogatottnak mindig is a csapategység volt a legfőbb fegyverünk a nagyobb játékerőt képviselőkkel szemben. Jóllehet a többi csapatok játékosai nívósabb ligákban szerepelnek, de ne felejtsük el, hogy a küzdeni tudás döntött Sapporoban is, és reméljük Rigában is az fog. Akinek van Sport 1-e tapadjon rá este 6 órától a képernyőre és szorítson a srácoknak az újabb csoda kivívásában.
Hajrá Magyarok!!!!!!!!!!!!!
