Réka vagyok, nyomoréka. Valaminek. Megütik a kínos teniszlabdát is egyszer középen, gondolta a nem kívánt vegyszer, s pofán permetezte a must.kátlit. Miféle tevékenységet végeznek mostanában önök ami ragasztószaggal járó tekézésre hasomlít leginkább?
Mit gondolok? Gondolhatok egyáltalán valamire is? Mire ez a fej hajtás, hisz csak hármat számolok. Híg fosszília, semmi váratlan.
Italom mámor kuckójában nyújtózkodva mosolygok a semmirekellőség fojtó váladékában melyben nem létező libidóm lubickol, s közben nagyokat fújtat. Matykó ma igazán jó lesz, ma teret fog köpülni a búra alatt Evetkének. Turbó rágót rángatok ki a gittből csuklóból a gidáknak, boldogok. Sok a koffein, vagy csak félig a here, de mintha ma homlokkal tudnám görbíteni a tejet. Ninc összefüggelek bézil, recskalend csicsikál, csikálnak a csípések, méhes metodisták mahagóni árja marasztal. Mikortól lehet értékelni? Honnan lesz értelmezhető a művészhúgy színe, java? A spárga tényleg fasza, vagy csak növényi és semmi Norbert?!
Káosz professzor barátja, te. Össze vissza. Értelmetlenül. Ő már csak így működick. Igény. Mire lenne mégis most? Hol kezd el a tibiatyás szeretethenger lebutított csipkéje szikrázni? Mindenhol. Csirkelábakból készítettem nyakláncot gyémánt helyett, de mézeskalácsig is futná ha erősebben pilláznál a megszokottnál. Kit érdekel mi?
Ma nagy a szórás. Ezerfelé. Céklalé szemvíz helyett, de talán megbocsátható. Maradhatsz velem.
