Van egy képességem. Vagyis több, de amiről most szeretnék beszélni az a magamtól fingás képessége. Nagyjából úgy kellene elképzelni ezt az egészet, mint amikor magától böfög az ember. Lenyeli a levegőt aztán felböfögi. A seggnél ugyanez a helyzet, beszív, majd kipufog. Megjegyezném, hogy ez a fingnak hallatszó légkitörés nem egyenértékű azzal a gázzal, ami normál állapotban előbukkan néha. Ennek nincs szaga, hisz nem a belek mélyéről jövő kénből való, hanem csupán enyhén szaros légkörben megmártózó oxigén. Na szóval kell egy bizonyos póz amiben működik az egész, aztán már csak annyi a dolgunk hogy koncentrálunk és játszunk az ánuszrózsánkkal mindaddig míg levegőt nem sikerül bejuttatni potrohunkba, ezután kifújás és máris sikerült magunktól fingani. Győzelem. Fontos, hogy ezt a folyamatot csak addig művelhetjük, míg fel nem ébresztjük kulabát. Ugyanis a folyamatos alsótáji bélmozgástól egy idő után megjelenik barnaúr és ha nem figyelünk oda könnyen be is szarhatunk.
Velem elő is fordult egyszer. Még gólyatáborban, be voltunk rúgva és mondtam a szobatársaknak, hogy tudok magamtól fingani. Sötét volt, késő este, mindenki az ágyában pihent. Egyszer csak rázendítettem, mindenki szakadt a röhögéstől, csak nyomtam-nyomtam a seggszelepleheletet. Aztán egy óvatlan pillanatban a nagy erőlködésben egy kis apró csoki guriga pottyant az alsógatyámban amitől hirtelen abban maradt a nevetésem és mintha semmisem történt volna köhögtem egyet, majd egy zsebkendőbe belecsomagoltam a nem kívánt vendéget és bebasztam a mellettem lévő kukába.
Két napig éltünk itt és nem tudták miért van a szobába ilyen elviselhetetlen szarszag, csak én, de nem mertem elárulni. Geci voltam? Gondolom ezért a pokolra kerülök.
Elég GÁZ produkció...
