Hiti meg én
"Jó barátok voltunk régen. Már akkor is ezzel a kiírtok minden zsidót meg faszom selejtet szöveggel idegesített… főleg részegen árjázott állandóan. Ilyenkor kurvára gyűlöltem, de általában jól elvoltunk, emlékszem egyszer annyira berúgtunk, hogy körül akarta magát metéltetni irántam érzett tiszteletből (nem volt buzi, egyszer csőröztünkde csak fogadásból), ám végül sikerült lebeszélnem róla. Egyébként tudta, hogy zsidó vagyok, mindig azzal viccelődött, hogy szappant csinál belőlem meg, hogy tölcsért csinál a kezemből. Ekkor még tudtam, hogy csak viccel… Aztán a berlini olimpia után fokozatosan romlott a kapcsolatunk, ő hatalmat kapott, én gázt, majdnem. Azt hiszem ez az egész gázkamrás „hercehurca” az én hibám volt, ha anno nem veszünk össze a cserpák orrú Matildán nem lesz vége a barátságunknak és a tömeges szappangyártás sem indult volna be humán erőforrásból… De így, hogy rám haragudott, mert a zsidó lecsapta kezéről szerelmét, haragját népemre irányította és véghezvitte az emberiség egyik leggázabb tettét, amit sosem fogok megbocsájtani neki…"
