Idén is összegyűltek Európa zeneköcsögjei, hogy lejátsszák egymás közt, ki a legnagyobb muzikális hulladék a kontinensen versenyt, a mérhetetlen igénytelenség jegyében. Sajnos hazánk szülötte idén sem került a legjobb 25-be, ami nem volt kis bravúr ahhoz képest, hogy olyan országok is bekerültek a döntőbe, akik még javában aknára taposnak és szétbombázott házakban sütik a galambot. Az idei mezőnyt Oroszország Mekkája, Moszkva látta vendégül.
Hogy milyen apró nüánszok határoztak a döntőbe kerülésről illetve a végső sorrend kialakulásáról hosszasan lehetne taglalni. Annyi bizonyos, hogy az esetek többségében a szomszédság működött a szavazásnál, független attól mit énekelt az adott ország küldötte. Például a még 0 pontos Spanyolország Andorrától kapta első pontjait, rögtön 12-őt. Ez a fajta szomszédi jó viszony általában mindegyik nemzetnél működött, illetve a másik a Kinek nyaljunk be csontig elven alapuló szavazási módszer volt. Természetesen a külcsín is baromi fontos volt, a show elemek. Sajnos Ádok Zolival ellentétben a résztvevők jelentős részének sikerült valamilyen performanszt varázsolnia a színpadra ezzel is növelvén győzelmi esélyeit.
A viszonylag unalmas szavazás végén a norvégok örülhettek (gyakorlatilag már az elejétől kezdve nem volt kérdéses győzelmük). Szóval Norvégia. Sokat dobott a produkción a két nagy mellű szőke skandináv hölgy belépő vokálja, meg hogy a kis csipszar két versszak között húzott egyet a mikro brácsán, miközben körülötte három hozentrógeres majom kente a skandináv néptáncos bugit. A performansz megvolt, maga a zene pedig nem sikeredett rosszra, azaz kevésbé lett hányingerkeltő pop maszlag, mint a többi országé, kicsit más, kicsit tündérmesébe repítette az embereket és ez pont elég volt a győzelemhez.
A szavazásra visszatérve, a norvégok alternatív megoldást biztosítottak azon országok számára is, akik kifogytak a szomszédos illetve benyalnivaló országaikból. Egyébként a Magyarok az Osztrákok helyett ez alkalommal a norvégoknak címezték a 12 pontot. 16 ország szavazott hasonlóképpen a 41-ből, így 387 ponttal, új pontrekorddal lettek elsők az északiak. A tiszta hangú jeges izlandi szőkeség jócskán lemaradva lett a második, míg Azerbajdzsán ázsiai popos pörgése harmadik lett megelőzve a szintén hasonló lendületes keleti popzenét játszó Török háremet, ötödik helyen pedig a brit csokinyuszi végzett. Azok a bitek, akik egy majomkenyérfáról pottyant picsaszájút indítottak rajzfilm betétdallal. Sötét orgánuma négernőkhöz képest is csak átlagos volt, néhol hamiskás hangokkal. Kezdéskor pedig olyan közel ment az egyik hegedűshöz, hogy az a lendületes húzás során megütötte.
Sokak ott baszták el, hogy anyanyelvükön énekeltek, ilyen volt például a moldávok szerzeménye, ami körülbelül a Macskajaj betétdala is lehetne. Az oroszok biztosan nem akarták megnyerni az idei dalversenyt gyengére sikeredett ruszki népdalukkal. A bosnyák alkoholista sem a győzelemért hozta csodás balkáni nyelvezetét Moszkvába. Moldávia megkapta 12 pontját a románoktól nyomornegyedi kornyikálásukra. Természetesen a Moldávok viszonozták az igénytelenség gesztusát. A román fellépőt csak azért érdemes megemlíteni, mert olyan mérhetetlenül gagyi és igénytelen volt, mint egy nyamvadt fürdős kurva, szakadt rongyban, semmilyen hanggal és egy harmatgyenge csaj pop dallal. Helyezés nélkül basztam volna ki az utcasarokra. Az albán, spanyol produkció szóra sem érdemes. Az örmények próbálkozása pedig no comment, maskarájuktól majd behugyoztam...
- A német színeket egy félmeztelen ratyi vendégmunkás képviselte szvingjével. Úgy látszik az igazi fritzek teljesen kipusztultak az árjáknál. Nem meglepő ez a 20. helyezés, a német zeneipar évek óta hanyatlik, méltó helyre kerültek…
- A francia sanzon énekesnő olyannyira erőlködött, hogy szájából majdnem kipotyogtak a foga közé szorult csigadarabok.
- A dánok Ronan Keatingje megpróbálta leénekelni Európa hölgyeiről a tangát romantikától habzó tátikájával. Ez a punci fohász a 13. helyre volt elegendő.
Az ukránokat egy műszájú, műmellű kurva képviselte egy röhejes színpadi bohóckodással karöltve. A nő énekelt fejjel lefelé, dobálták, csavarták, húzták-vonták de igazán akkor szartam össze magamat, amikor odament és elkezdte vadul püfölni a lisztes dobokat miközben ment a playback. Ez hogy lehetett tizenkettedik…
- Máltai versenyzőnek volt kétségtelen a legjobb hangja, máskérdés hogy ezt a hangot egy disznó adta ki, hogy mennyire felszínes Európa azt bizonyítja a mezőny végén kullogó isteni hangú coca.
- A portugálok tetszettek, aranyos volt a kis terebélyes, eredeti nyelvű népzenét adtak, egy fényűzéstől mentes, egyszerű történetet, talán túlságosan is egyszerűt. Sajnos csak a 15. hely jutott nekik.
- A zsidó-arab izraeli békéltető zenei koprodukció a 16. helyre volt csak jó. A kiROBBANÓ siker ezúttal elmaradt, szerencsére.
- A svéd énekesnő annyira félelmetes arccal énekelt és olyan irritáló magas hangon, hogy csatornát kellett váltani.
Utolsók a Finnek lettek. Nem véletlen, hisz az utóbbi években rendszerint skandináv rockkal előrockoló északiak idén stílust váltottak, és egy 90-enes évek Pop hangzásvilágából táplálkozó erősen Dj Bobo-ra hajazó minősíthetetlenül tucc-tucc szart tártak a világ elé. A világ pedig joggal honorálta ezt az utolsó hellyel.
Nos, végül ebben a magas színvonalú mezőnyben a Norvégok voltak a kevésbé rosszabbak. És nem a féltékenység beszél belőlem amiért, hogy csodás Zolikánk nem került be álmai döntőjébe. Ádok Zoliról annyit, hogy egy kisebb George Michael féle homokozót varázsolt a színpadra, renyhe volt, lightfos, sokkal többet is kilehetett volna hozni belőle. Egyébként kezdetben a tini bálvány Márk indult volna a megméretetésen majd visszalépése után Tompos Kátya színésznő. De nem sokkal később ő is visszalépett, „színházi elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni az Eurovíziós Dalversenyen való szereplést”. Végül Zotya lett a befutó, mint utóbb kiderült tök feleslegesen. Azt meg mindenki döntse el maga, hogy mennyire volt alkalmas Zoli e feladatra:
Kurvára mindegy ki indult volna a versenyen. Minket utál Európa, a szomszédaink szavazatára pláne nem számíthatunk, még ha egy világszínvonalú produkciót is nyújtunk. Talán legközelebb egy színes bőrű énekessel kéne képviseltetni magunkat, mondjuk Pákóval, neki sem lenne kevesebb esélye a döntőbe kerülésért, mint az elmúlt évek próbálkozóinak. Szegény Rúzsa Magdi nagy tragédiája is az volt két éve, hogy magyar színekben indult...
