"Szívinfarktusban elhunyt ifjabb Ocskay Gábor, az Alba Volán 187-szeres válogatott jégkorongosa - tájékoztatta az MTI-t szerda hajnalban a sportoló édesapja, id. Ocskay Gábor, a székesfehérvári klub ügyvezetője. "
Azt hittem ma vidám napra ébredek, gyönyörűen süt a nap, mosolyog a természet, jókedvemben voltam majd felnéztem a netre. És akkor azt kell olvasnom, hogy meghalt Ocskay Gábor!? A magyar válogatott egyik alappillére, az ős Volános csupaszív játékos, akit pár napja még a hazai bajnokság döntőjében csodálhattunk a jégen. Hogy történhetett meg ez, miért? Alig egy hónappal az A-csoportos VB előtt. Mindenki döbbenten áll és nem tér magához. Nincs igazság.
Több mint 25 éve ezért a pillanatért harcolt. 25 éve a jégen volt mindent megtett és küzdött a legfelsőbb csoportba kerülésért. Tavaly Sapporóban meg is adatott a csoda, már csak hetek kellettek volna az álom beteljesüléséhez. Hiába… ember tervez, isten végez. Nem tudom kinek a műve volt istené vagy csak a sors akarta így, de felfoghatatlan és elfogadhatatlan hogy egy 34 éves ereje teljében lévő férfi szíve egyszer csak megáll az éjszaka közepén. Jóllehet korábban voltak szívproblémái, 2004 szeptemberében diagnosztizált szívizom-betegsége és szívműtét miatt négy hónapot kihagyott, azt követően viszont megkapta az engedélyt a sportolásra. A szíve vitte el, nem bírta már tovább a megterheléseket. A szíve, amit a jégen hagyott.
A Sapporói csoda, Ocskay vezérletével 4-2-re vertük az erősebb Ukránokat. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a meccs, e 90 perc alatt hatalmas érzés volt magyarnak lenni, bárcsak többször érezhetném ezt. A mai napig kiráz a hideg, amikor Vas Marci emberhátrányból megszerzi a győzelmet (3:36-nál) a két kommentátor, Spiller István és Máté Pál pedig extázisban…
Vajon ha tudta volna előre, hogy mi vár rá akkor is belevág? Vajon akkor is a jégkorongnak szenteli életét? Azt hiszem, habozás nélkül azt mondaná, hogy igen. Mindene a sport volt, tisztelet övezte személyét, alázattal óriási szeretettel végezte munkáját. Ő olyan ember volt, akiért meglehetett szeretni a hokit és akiért érdemes volt nézni. A küzdése, kitartása példaértékű volt nemhogy a jégkorongban, de még az egész magyar sportban is. Sosem adta fel, amíg mozogni tudott, míg hajlott a térd és a kar hajtotta magát és a csapatot. Csicsó; ahogy társai, barátai becézték; a magyar hoki emblematikus figurája volt, aki „évfolyam” társaival szinte a nulláról hozta fel a magyar jégkorongot az elitbe. A nagy öregek elvesztették kapitányukat, a szüntelenül zakatoló motorjukat, csupa szív bajtársukat. Ocskayt háromszor (1994, 1995, 2006) választották meg az év játékosának, ötször (1994, 1997, 2002, 2004, 2008) lett a legtechnikásabb játékos, és háromszor (1994, 2006, 2007) a legjobb csatár. Szombaton lett 9. alkalommal magyar bajnok az Alba Volánnal. Pályafutása során kizárólag az Alba Volánban szerepelt, pedig többször csábították külföldre.
Palkovics Krisztiánt elhagyta „ikertestvére”. A mágikus duó feloszlott. Kettejük közös munkája már több mint negyed évszázada ért, és termelte a pontokat. Az utóbbi időkben a legeredményesebb csatár kettőse volt a Volánnak, illetve a válogatottnak. Csicsó nélkül már semmi sem lesz a régi, olyan hatalmas űrt hagyott csapataiban, amit talán sohasem sikerül majd igazán pótolni.
Ég veled Csicsó, nyugodj Békében!
