Tegnap az utcán kóboroltam és nem értettem miért van olyan sok virágos ember. Valami populáris név napja lesz talán, Kata, Eszter, Ági? Később megtudtam, hogy nők napja lesz, meg egyébként Zoltán is, de az most lényegtelen. Ej, mily kínos tudatlanság. Még jó, hogy senkinek nem kell növényt vennem, ismételten…
Az év egyetlen napja ami nektek szól, élvezzétek ki jól mert hétfőtől ismét mi kerülünk a középpontba. Szegény nők. Mivel szolgáltak rá egyáltalán erre a napra? Igaz, ők szülik a gyerekeket, életet adnak a világnak, nélkülük kipusztulnánk. Sütnek-főznek, mosnak, teletömik a család állandóan éhes pocakját. Szépségükkel kápráztatják szemünket, sugárzó nőiességüktől elalélunk. Nélkülük üres lenne a társadalom és homokos. Kellenek, és bár nehezünkre esik, évente egyszer ünnepelni kell a gyengébbik nemet. Virágokba és bonbonokba csomagolva adunk nekik egy kis reményt és elismerést, hogy igen jól csináljátok, pótolhatatlanok vagytok… kegyes hazugságok.
Sokszor a szükséges rosszak, kibírhatatlan vérszívók, jó illatú érthetetlen talányok, tetteik olykor átláthatatlan káosz. A félelmetes szeszélyhordozók, ezek a kiskezű érzékeny virágszálak gyakran kiszámíthatatlan robbanásokkal pusztítják el maguk körül az értelmet. Gyengék mégis rideg gyilkosok. Félnek, bizonytalanul kapaszkodót kereső bűnösök, akiknek ölelésed utolsó mentsváruk.
Nélkülük minden túl egyszerű lenne, kiszámítható unalmas szürke folyam, ami végül beletorkollana a teljes érdektelenségbe és érzéketlenségbe. Velük születnek a legszebb és egyben a legrosszabb gondolatok, pillanatok, gyötrelmes csalódások, szívek szakadnak meg minden egyes másodpercben miattuk, de ugyanakkor a végtelen szerelem szárnyain repülhetsz velük messzire, puha érintésük meleg záporként érhetnek, gyengéd csókok, szerelemnek forró oltára kényeztetheti férfiasságunkat. Kérdés, hogy mindez megéri e a szenvedést. A nyugalmi egyensúly megteremtésének gondolata csupán utópisztikus képzelgés. Harcolunk egymással az idők végezetéig, Éva tettét talán sosem bocsájtjuk, és addig megmaradnak ezek az óriási ellentétek és szorosabbnál szorosabb kötelékek, a tűz és víz elemi csatái.
Nesze neked, itt egy szál gaz, örüljé gizi.
