Akciós a Sparban a Steffl sör, csak 129. Mivel az egyik legalapvetőbb élelmiszere az embereknek, tisztelet a kivételnek, ezért az elkövetkező napokban ezernyi szeszéhes szempár fog csillogni ezen akció láttán. Alapjáraton utálom ezt a sört, és ha 30ft-ot hozzátennék megkapnám leghűségesebb városunk szintén akciós nedűjét. De nem teszek hozzá, ugyanis ezekben a válságos időkben a pénz szabja az ízlésem, ahogy a legtöbb emberét is, marad a Steffi.
Mivel én már voltam nyugdíjas (25 éves koromig árválkodtam az állam terhére) tudom, hogy sok 30ft előbb utóbb sokat fog érni, 5 sörnél már +1 üveget. A spórolás művészete nem csak az öregeknek a műfaja. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli mondást előszeretettel használják, vágják az idősek hozzánk, és minden egyes alkalommal felkerül az Ezek a mai fiatalok kezdetű örök sláger is...
Az is nyilvánvaló, hogy a burzsuj köcsög kevésbé hőbörög és nem gyárt hasonló aranyköpéseket. Ha nekem is egy kicsivel több pénzem lenne biztos nem ezt a szart venném, és az is igaz, hogy bármennyire is megy a spórolás a legközelebbi piáláskor nem fogok Tesco-s sört, vagy ilyen fasztudjanoname sört inni ami 100 Ft alatt van. Ugyanis az embernek vannak alapvető igényei, amit néha, esetemben elég gyakran lejjebb tud, kell adnia mert különben megszűnnénk létezni ( szomjan döglenénk). Jóllehet a sör talán nem ennyire kardinális probléma, mint a táplálék például. Ha nincs kaja abba beledöglesz, ha nincs sör max. szomorú leszel és depressziós.
Ki tudna egy sörhas nélküli világban élni?
Egyszóval igen flexibilisek az igények, de persze mindig van egy küszöb ami mindenkinél máshol helyezkedik el és amit már nem lép át az ember bármennyire is gyötri az „éhség”.
