Éjszakai Aranyeső
Reggel hatig tartó szokásos fényűző giccses műségbe burkolt aranyeső kápráztatta a virrasztókat, Balázsi Panda eszméletlenül semmilyen tolmácsolásában. A házigazda a "huge" Jackman tőle szokatlan szerepkörben pattogott a színpadon, az elején kicsit furcsálltam is ezt a musicales előadást tőle, megmosolyogtató volt, de miután láttam rajta, hogy komolyan gondolja már nem nevettem, hanem inkább csodáltam sokoldalú tehetségét. Igazán otthonosan érezte magát, rendkívül jól énekelt és táncolt… hiába az X-Men olyan sok képességet nem igényelt tőle. A tavalyi év legszexibb polihisztora, a pengekezű rozsomák megmutatta mire képes valójában…A tavalyi gálához képest mindenképp érezhető volt a változás, határozottabban jobbra sikeredett idén a hollywoodi csöpögés, nyomokban kreativitást is tapasztalhattunk végre és nem csak milliós pompát. Tele volt aggatva a színpad csillogó bizbaszokkal, színes fényben úszott az egész terem és tucatnyi díszletet varázsoltak egyik pillanatról a másikra a produkciók mögé. A performanszok szórakoztatóak voltak, Jack Black túlságosan is visszafogott volt, nekem személy szerint Ben Stiller -szőrösen rágózva szarok az egészre - típusú megjelenése tetszett a legjobban, illetve a langaléta konferanszié zenés-táncos nyitánya.
A hatalmas meglepetések idén is elmaradtak, szinte mindegyik kategóriában már-már előre lehetett sejteni kiviszi haza a szobrot. Talán a legjobb férfi színész díjának várományosa volt a legnagyobb kérdőjel, bár sokan a vadállat birkózónak adták volna életének egyfajta szakmai elismeréseként. Ebben az összedrótozott Rourke úr is bízott, csalódottsága látszott is miután a korábbi férfi győztes ötös elmondta értékelését egy-egy jelöltről, ami során általában ugye előre kiderült, hogy mindig a legjobban dicsért zsebelhette be az akadémia kitüntetését. Mikinek gratuláltak a visszatéréséhez, megköszönték eddigi pályafutását, és ennyi. Elképzelhető hogy a gála után ledöntött pár sört az elnyűhetetlen Harley Davidson és visszatért régi életéhez, amolyan nosztalgiaként. Most őszintén, Mickey Rourke egy szakadt romet ülés és mint olyat nem illette volna meg a díj főleg Sean Pean-nel szemben nem aki a meleg tejciben full-ba nyomta a buzit. Zseniális volt, istenien játszotta a homokos tisztségviselőt, kétségtelenül őt illette meg az Oscar. Azért azok a csókjelenetek elég meredekek voltak az Ananász Expresszben szétcsúszott füvesként domborító James Francoval, gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom…
Kate Winslet is megkapta rég várt elismerését, ennek ellenére valószínűleg sosem fogom megtekinteni a Reader című enyhe pedofilival átszőtt romantikus drámát Ralph Fiennes főszereplésével. A bejátszásokból is jól látható igen erős színészi játéka illetve csúf lebutított külseje úgy látszik meghatotta Hollywood szigorú bíráit. Ki más kaphatta volna, az apácának öltözött Meryl Streep, a több kiló sminkkel feltupírozott csontváz? Neki elég volt a rekordnak számító 15. Oscar jelölés is, amúgy is kettő már porosodik a polcán és mindig is előnyt élveztek a „nincstelenek” az "aranyosokkal" szemben. Egy kis ötletesség a szervezők részéről, hogy Amy Adamset éppen Woopy Goldberg értékelte, aki ugyebár az Apáca showba dalolászott szintén feketében.
Ami a monumentális alkotásokat illeti, az idei év nagyszabású trónfosztó (Forrest Gump királysága ellen) próbálkozása kudarcba fulladt, legalábbis az akadémia elfogulatlan mezején. A 13 kategóriából a gombos kerti törpe mindössze a látványtervezés, a smink és a vizuális effektek „vigaszdíjaiban” részesült, melyek általában inkább a költségvetések nagyságát dicsőítik, mint a film remekbeszabottságát. Egyszóval a ráncos csecsemőt alaposan elpáholták az Indiaiak, Danny Boyle vezérletével. Brad Pit legjobb férfi színész jelölése pedig nem volt több csak formaság.
Legjobb férfi mellékszereplő Oscart (poszthumusz díjat) természetesen Heath Ledger kapta.
A csóróság mezsgyéjén haladó szemkápráztató és szívmelengető keleti kirándulás tarolt. 10ből 8 szobrot tehettek zsebre az alkotók, ami igen impozánsak mondható a film mindösszesen 10milliós költségvetéséhez képest. Jóllehet egy sikeres könyv adaptációjáról van szó, ám kivalló forgatókönyv híján az sem garancia a sikerre, lásd az öregedő magzatot, ami a gyépés futó bolondot (FG) is megalkotó Eric Roth enyhén kópia szagú vázlata alapján készült.
A két főszereplő Freida Pinto és Dev Patel, valamint a rendező, Danny Boyle
Slumdog Millionare esetében is minden adott volt, akárcsak a Benjamin Buttonnál, hogy egy szerethető mozit alkossanak, nekik sikerült David Fincher és csapatának már kevésbé. Ettől függetlenül személy szerint én kicsit túlzónak tartom az "Indiaiak" 8 Oscarját, egyes kategóriákban talán nem feltétlen őket illette volna a díj, de hát úgy látszik az akadémiának idén Danny Boyle remekműve tetszett a legjobban, amit nem is féltek kitenni az aranyesőnek...
