Csóró
Fogy a zseton. Jött a UPC-s levél, benne 22ezres számla, sokk, egy gyors feles majd töprengés. Mihez kezdjek? A gazdasági válság elérte az irodába, lehúzhatjuk a nyomozói rolót. Kész vége, kiszállunk a bűnözők elleni végtelen harcból, átállunk mi is a sötétség oldalára. Talán bankot rabolunk, talán drogot árulunk óvodák előtt még nem tudom pontosan. A tuti az a Tescós bevásárló kocsi visszatolása 100ft-ért. Több ezer forintos napi bevétel garantált, jobb mintha árut töltenék fel náluk éjszakánként. Egy jó kis maszk kéne, hogy ne ismerjen fel senki.
Tulajdonítsuk el mások autóját
De most miután az utolsó ezresemet is kicsengettem a geci gázosoknak komolyan elkell gondolkodnom miből fogom fedezni ezt a jövő havi kizsákmányoló körutat. A lehetőségek: Miután lemondtam a légiutas kísérésről úszni tudásom hiányában, kénytelen leszek valami jóval szerényebb állással is beérni. Na, nem megyek az utcára seperni, és bármennyire is jól fizetnek a Biokomhoz sem megyek kukázni. Két örök alternatíva van, két csodálatos világ létezik szerény kis országunkba ahová mindig és mindenkit szívesen várnak a gátlástalanul terjeszkedő multik. Elcoteq és a Tesco, a modern rabszolgatartás fellegvárai, főleg az előbbi, az utóbbiban talán nagyobb szabadságot élvezhet a szolga. Elkó kizárva, arisztokrata bőröm nem tűri a műszakiak ostorát, marad a gazdaságos meló.
Baszki most kéne valaki ismerős ismerőse, aki egy szuper állással kihúzna a szarból… Eddig mindig volt valahogy de most tényleg kilátástalanság a köbön…
Pécsen fagyhalál vár, egyetlen esélyem ha távozom a városból és arrébb költözöm pár kilométerrel. Célpont Paks. Rakétákat élesíteni, kilövésre felkészülni, tűz. Egy üres poszt vár rám az atomerőmű árnyékában, egy zsírfeka Tescós munka. Hagyjam fel az életemet és költözzek oda? Ennyire rossz a helyzet bassza meg, hogy eladóként kelljen funkcionálnom az elkövetkező hónapokban. Akkora pofon ez a képességeimnek, mint a picsa. Nem büdös a munka nem arról van szó, voltam én már felszopó is és pultos is nem egyszer.
De ez most akkor is fáj, és hogy… ááá mindegy ki a faszomat érdekel ez bárkit is. Sírok mint egy fürdős kurva ahelyett, hogy szó nélkül húznám azt a kibaszott igát amit mindenki minden áldott nap húz. Panaszkodom, hogy nincs pénzem… persze hogy nincs, hisz nem csinálok semmit. Olyan szinten alkalmatlan vagyok, hogy ha egy kiló tejet kell venni már azt is megerőltetőnek érzem és nem kívánt terhességnek. Szánalmas méreteket öltött a lustaság. És mivel az általános kényelmességem egyelőre senki sem fizeti meg kénytelen vagyok tenni valamit. Persze most is csak feleslegesen jártatom az ujjaim, mivel semmit sem fogok tenni állapotom ellen, megvárom míg a tulaj kommandósokkal rúgatja be az ajtót és elvitetnek a kiskorúak börtönébe.
Kiskorúak börtönébe? Te beteg pedofil fasz…
