Havi örömök

Betelt a létszám ezért őt kihagytam a 10es listából. Pedig azt hiszem, ott lenne a helye, nem is azért mert annyira megható és fantasztikus alkotás; bár nekem egyébként tetszett és valószínűleg a kisebbséget képviselem ezzel; hanem talán inkább csak egy emlék miatt olyan fontos, és érdemelne helyet a listámon. Egy kicsit most elfogom túlozni a dolgokat, meg nyálasan ocsmány leszek, aki akar hányni, most tegye meg, mert folytatódik a csepegés. Ki nem találnátok, egy lány miatt ennyire jelentős ez a film nekem. Akivel egyszer édes volt a novemberem, ez a mi közös mozink, a mi összekötő képkockáink. A boldog pillanatokra gondolok, amiket együtt töltöttem vele, miközben Charlize Theron és Keanu Reeves szerelmének megpróbáltatásain gyönyörködöm. Eszembe jutnak a régi szép idők, s miután letelt a 90 perc felébredek, kezemmel az alsógatyámban.

A történetről annyit, hogy bár a számtalan romantikus drámák egyike, mégis jellemző rá egy egyediség. Abszolut nézhető, és még a férfiasságunkon sem esik csorba. A hasonló témájú filmeknél a dráma a halállal ér a tetőpontjára, de ez esetben csupán egy kedves elbúcsúzkodással ér véget szerelmük, annak ellenére, hogy mindenki tudja már, a lány rákos és hamarosan meghal. Pedig nincs is hatásosabb egy haldokló szerelmes pár látványánál. De ők előbb megszakítják a fonalat, ami szerintem rendbe is van. Egy kicsit kilóg a Mátrix emberke a csöpögős hős szerelmes lovag szerepéből, de ettől talán még ellehet vonatkoztatni. Főleg úgy, hogy a partnere egy isteni szépség, akiért az ember sok mindent megbocsájt. Egyébként érdekesnek találtam az elején a lány szokását, hogy minden hónapban más férfival hetyeg, ez normál esetben eléggé gáz szokás lenne, de állapotát figyelembe véve megbocsájtható dolog. Nem kívánok senkinek ilyen haldokló szerelmet, bármennyire is csodálatos és nagyszerű az érzés. Nem szimplán egy szakítás, hanem a totális megszűnés. Hirtelen eltűnik mellőled, hiányát olyan mérhetetlen űr tölti majd be, ami képes tégedet is magával ragadni. Veszélyes játékok ezekek. Mindegy, ritka esetről van szó, talán csak a filmek világában létezik, a valóság nem ennyire nyomasztó.

Drága Sarah, de pusztuló szépség, érthető az élet iránti hirtelen feltört vágyad, de talán nem az utolsó pillanatban kellett volna rájönnöd arra, hogy ha már a földön jársz, éljél is egy kicsit. És most nem a szexre gondoltam elsősorban. Nem tudom ki hogy kezelné a hírt, hogy vége ennyi volt lehúzzák a rolót pár hónap múlva. Lehet egy kis megkönnyebbülés is benne, hisz megvan az utazás időpontja, meg a járatom száma, rák 4 hónap múlva. Megtervezhetem a hátralévő napokat, mindenki segítőkész lesz és a kedvemben fog járni. Ennyi idő alatt a dupláját is leélhetjük, ha jól csináljuk. Sűrítményként szívjuk magunkba az életet, lelassítva az elmúlás közeledtét. Bátorság kell mindehhez, és a gyilkos halálról való megfeledkezés. Ha ez megvan, jöhet a sava borsa a mindenségit. Sarah tudta hol keresse a halhatatlanságát. Könnyű dolga volt, megírták élete forgatókönyvét. De vajon nekünk is sikerül összehozni néhány tartalmas fejezetet, mielőtt kialszik végleg a fény?